Az, akinek bánata van


Szöveg

Ságody József

Az, akinek bánata van

Az, akinek bánata van,
Minden reggel könnyes szemmel ébred.
Én is azért sírok annyit,
Mert feledni sose tudlak Téged.
Felcsendül a hangod bennem,
Azt hiszem, hogy itt vagy velem hosszú éjszakákon.
Pedig csak a képzeletem
Röpít feléd színes lepkeszárnyon.

Hulldogálnak a hópelyhek,
Körülöttem megdermed az élet...
És én most is azt hiszem, hogy
Az új tavasz visszahoz majd Téged.
De Te nem jössz vissza többé,
Nem nyílik több virág nékem odakünn a réten...
Boldogságra vágytam egyszer,
És a bánat lett az osztályrészem...

Felcsendül a hangod bennem
Úgy érzem, hogy itt vagy velem hosszú éjszakákon,
Pedig csak a képzeletem száll tehozzád színes lepkeszárnyon.